Egyiptom adatai

Egyiptom Észak-Afrikában, illetve részben Délnyugat-Ázsiában (Sínai-félsziget) fekszik. Északon a Földközi-, keleten a Vörös-tenger övezi. Egyiptom a legnépesebb arab ország. A lakosság túlnyomó része a Nílus menti területeken és a Szuezi-csatorna mellett él. Legnagyobb városa Kairó, ahol 16 millió körülire becsülik lakosságszámot. Nagy-Kairó 457 négyzetkilométeres területen fekszik.

Egyiptom területe: teljes területe 1 001 449 km2

Lakosság: 74 millió fő

Domborzat: Legértékesebb része a Nílus-völgy 10-15 km széles termékeny folyami oázisa és 200 km széles deltavidéke, amely a Líbiai-sivatag oázisokkal, homokbuckákkal, mélyföldekkel (Kattara-mélyföld -133 m) tarkított mészkőtábla-vidéke és a Vörös-tenger árkára 2000 m magasból leszakadó Arab-sivatag mészkőből és homokból álló sivatagra és hegyvidékre osztja az országot. A már Ázsia területéhez tartozó Sínai-félsziget kopár hegyvidékét a Szuezi-csatorna választja el az ország többi részétől. Legmagasabb pontja: Jabal Kătrîna 2637 m.

Klíma: Kairó a szubtrópusi övezetben fekszik. A sokévi átlagos hőmérséklet 21,7 C fok, az éves csapadékmennyiség átlagosan 29 milliméter. A legmelegebb hónap a július, amikor átlagban 28 fokot mérnek, a leghűvösebb időszak pedig januárra tehető, ekkor 13,9 fok van átlagban. Az a kevés csapadék általában november és március hónap között esik, alkalmanként négy-hat milliméter.

Időzóna: 2 órával a greenwichi idő előtt (+2 GMT)

Gazdaság: Egyiptom gazdaságának meghatározó ágazatai a mezőgazdaság, a kőolaj-export, a turizmus és a média. Jelentős bevételi forrást jelent a több mint 5 millió külföldön (Szaúd-Arábiában, az Arab-öböl térségében és Európában) dolgozó egyiptomi által hazaküldött pénz.

Egyiptomban kevés a megművelhető földterület, és a gazdálkodás nagy mértékben függ a Nílustól. Az 1971-ben elkészült Asszuáni-gát és az általa létrehozott Nasszer-tó javított a helyzeten (bár az ökológiai rendszerre gyakorolt hatása nem volt kedvező), a gyors népességnövekedés (az arab világban a leggyorsabb) továbbra is problémát okoz az élelmiszerellátás terén, és a társadalmi feszültségek egy része is erre vezethető vissza.

A kormány az elmúlt években főként az Egyesült Államok támogatásával jelentős hírközlési és infrastrukturális fejlesztésekbe kezdett a gazdasági reform érdekében. (Izrael után Egyiptom kapja a legtöbb segélyt az USA-tól.)

Története: A terület viszonylagos elszigeteltsége és a folyó évenkénti áradásai következtében a Nílus völgyében alakult ki az ókori Egyiptom, az ókor egyik legfejlettebb civilizációja, miután Ménész (egyes forrásokban Mina) i. e. 3000 körül egyesítette Alsó- és Felső-Egyiptomot. A birodalom mintegy háromezer évig állt fenn; az utolsó (XXX.) dinasztia hatalmát a perzsák döntötték meg (Kr. e. 525). Később Egyiptom görög, római, bizánci, majd ismét perzsa kézre került.

Az arabok a 7. században hódították meg a területet, hat évszázadig tartó uralmuk alatt vált Egyiptom arab nyelvű és iszlám vallású országgá. 1250 körül a mamelukok vették át a hatalmat; majd 1517-ben az ország az Oszmán Birodalom része lett.

A Szuezi-csatorna elkészülte (1869) után Egyiptom a világkereskedelem fontos központja lett, ugyanakkor pénzügyi válságba is került. Befektetései védelme érdekében a Brit Birodalom 1882-ben a gyakorlatban átvette a kormányzást, hivatalosan azonban Egyiptom 1914-ig az Oszmán Birodalom része volt.

1922-ben nyert részleges, majd a II. világháborút követően teljes függetlenséget. 1952-ben I. Faruk királyt katonai puccsal eltávolították, és helyére fiát, II. Ahmed Fuádot nevezték ki. Az Egyiptomi Köztársaságot végül 1953. június 18-án kiáltották ki; első elnöke Mohamed Naguib volt. Lemondása (1954) után Gamal Abdel Nasszer, az 1952-es forradalom kulcsfigurája vette át az elnöki hatalmat, és az egyiptomi nép birtokába vette a Szuezi-csatornát, mely az ún. szuezi válsághoz vezetett (1956).

1958 és 1961 között Egyiptom és Szíria uniót alkotott, Egyesült Arab Köztársaság néven. Gamal Abdel Nasszer elnöksége alatt a Szovjetuniót tekintette legfőbb támogatójának annak ellenére, hogy az el nem kötelezett országok mozgalmának egyik alapítója volt. 1968-ban az ún. hatnapos háborúban az izraeli haderő súlyos vereséget mért az egyiptomira. Megszállta a Sínai-félszigetet. Gamal Abdel Nasszer 1970-ben bekövetkezett halála után hű támogatója, Anvar Szadat vette át a helyét, aki először lazított a szovjetekhez fűződő kapcsolaton, végül felszámolta azt. 1973-ban összehangolt szír-egyiptomi támadás indult Izrael ellen (ún. jom kippuri háború), amit a zsidó állam csak amerikai diplomáciai segítséggel tudott visszaverni. Nem sokkal ezután az immár Washington felé orientálódó Szadat az ország gazdasági nehézségeire való tekintettel béketárgyalásokba kezdett, amelyet az 1978-as Camp David-i egyezménnyel pecsételtek meg. Ekkor Egyiptom elismerte Izrael állami létét, Izrael pedig kivonult a Sinai-félszigetről. Bár a nyugati közvélemény szemében nagyot nőtt, Szadat belső támogatása rohamosan csökkenni kezdett, végül 1981-ben merénylettel végeztek vele. Utódja a ma is hivatalban levő Hoszni Mubarak lett.